Nagyon nincs miről írnom, és ilyenkor mindig elő lehet venni a jó öreg magánéletet :)
Ez az utazás minden szempontból nehéz volt. El kell válni azoktól, akiket szeretünk (igaz csak egy időre), otthon hagyni őket, és integetni nekik. Rengeteg dolgot utoljára csinálunk, és biztosak vagyunk benne, hogy amikor visszamegyünk, a hely, amit otthagytunk, már nem az lesz, ami volt.
Ezeket a sorokat írva gombóc van a torkomban, hiszen ennyire még sosem gondoltam bele mindebbe.

Mind emellett itt vagyunk egymásnak. Szeretjük egymást.
És szeretjük azokat is, akik távol vannak, a családunkat és a barátainkat. Nap mint nap beszélünk, de jó lenne már megölelni őket!
Nem szeretnék hazamenni, mert nagyon jó itt! Inkább titeket akarlak ide, hogy részetek legyen benne :)

A kezdeti nehézségek persze hatnak ránk, a kapcsolatunkra, van, hogy összekapunk, de mindig be tudjuk vallani, h csak azért van, mert feszültek vagyunk! Tudunk egymástól bocsánatot kérni, és szándékosan sosem bántanánk a másikat! Együtt araszolunk a jövőnkbe vezető rögös úton!
(Remélem azért mindenki elmorzsolt egy könycseppet a szeme sarkában, ettől a gyönyörű mondattól! Azt hiszem romantikus bestsellereket fogok írni! :DD)
Na de komolyan... Szerencsés vagyok, hogy ilyen társam van! <3

A zenét pedig azért, mert épp ez megy a ház valamelyik csücskében :P