Mostanában a napjaink többnyire az aggódásról szóltak. Nem akartam nagydobra verni, hiszen sokan olvassák ezt a blogot. De mostmár, hogy minden megoldódni látszik, elárulhatok pár "kulisszatitkot".

Mikor kijöttünk, hétfő volt. Azon a héten pénteken már kezdtem dolgozni egy szállodában, szobalányként. Nagyon örültem neki, hiszen azzal a céllal jöttem ki, hogy dolgozzak. 4 napot dolgoztam saját erőmből, kb. 10 órát naponta. Aztán azt mondta a szálloda, hogy "majd szólnak", ha mennem kell. 2 hét telt el, szóltak is hogy menjek, aztán szóltak h mégsem kell... stb. Eljött a fizetés napja, és hogy, hogy nem, 40 óra helyett 12 órányi bért kaptam... ennek a körülményeit inkább nem részletezném, annyi elég, hogy egy "félreértés" szülte ezt a szituációt... Lényeg a lényeg, nem esett jól.
Ma felhívott egy supervisor a szállodából, és közölte, hogy keressek másik munkát, mert ők már sajnos nem tudnak foglalkoztatni. (Gondolom ezt akarta mondani, alig értettem mit mond szegény, olyan borzalmas orosz akcentussal beszélt.)
Ennyit szobalányi karrieremről. Most mennék és telesírnám a párnám, HA: nem kerestem volna másik munkát azidő alatt, amíg a szálloda hívását vártam ... :)

Péntek délre megyek egy Covent Garden-i thai étterembe, próbanapra. 2 órát leszek ott, és nem kell mást tennem, mint a managert követni mindenhova, és bepillantani az étterem életébe. Ha az ott dolgozók szimpatikusnak találnak, enyém az állás: pincérnő leszek!
Ezt a próbanapot egyébként egy interjú előzte meg. Előzetesen e-mailben beszéltem meg a találkozót egy 'Adel' nevű személlyel. Megérkeztem az étterembe, vártam, hogy jöjjön a hölgy... Jött is, csak éppen nem hölgy! :D Kiderült, hogy Adel egy férfi. :D Egyébként hihetetlen jó fej, és az étterem is szuper.
Egyetlen szépséghibája van (ami miatt egyébként elsőre nem is vállaltam el az állást), hogy havonta kapunk fizetést. (Lakbért hetente kell fizetnünk.)

Ezt a problémát orvosolta, hogy Máté talált magának full-time állást, ami hetente fizet, és mindenre elég a fizetése. :) (Az én leendő fizum egy az egyben mehet a megtakarításba.)

Bevallom, abban az időszakban, amikor még nekem sem volt kilátásban semmi, és Máténak is csak heti 2 napon volt lehetősége a bárba menni, eléggé elkeseredtem. Azt hittem meg kell vennünk hazafelé a jegyet, mert nem tudunk majd boldogulni. De a Jóisten másképp akarta.

Ez a város gyors. Gyorsan él, mozog, fejlődik, történnek a dolgok. Rengeteg lehetőség tárul az ember elé, és meg fogja találni az, aminek meg kell. Nincs szükség B tervre, mert legalább száz A van. Ha az ember tud élni a lehetőségeivel, itt bármire képes lehet! Nincs lehetetlen, nincs elérhetetlen, HA okosan élsz. Át kell gondolnod az utolsó fontodat is, de érzed, hogy megéri. Szeretem Londont! :)

Így állunk most. Máté dolgozik, és nekem is kilátásban van. Alig várom. :) Persze voltak nehézségek, de most minden sinen van. És kis idő múlva, hátra fogok dőlni az ágyon, és azt fogom mondani: "Látjátok? MEGCSINÁLTAM!"